Éva 3x – Megsokszorozódunk

”Karácsonyra hangoló őszinte barátnős beszélgetés a kandalló mellett. A ropogó fahasábok látványán elmélázva átgondoljuk eddigi életünket, kimondjuk, hogy elégedettek vagyunk, és nem cserélnénk – életet – senkivel. Közben forralt bort kortyolunk, bejglit majszolunk, nagyokat nevetünk, és el is érzékenyülünk. Nekünk ez egy Adventus Domini.” – Bali Mónika hangulatképe az idei év utolsó Orrpúderezős epizódjáról, Médiazaj helyett. Akik a púder szobához csatlakoztak: Andrási-Ulveczki Éva veszteség- és gyászterapeuta, hamarosan családkonzulens, édesanya, énekesnő.

A mesehangú Novodomszky Éva, televíziós műsorvezető, neves társadalmi események háziasszonya, édesanya. Szabóné-Rácz Éva, férjével a Felnézek Misszió és a Redeemed keresztény ruházati márka vezetői, édesanya, dicsőítő énekes.

A beszélgetés vezérfonala: Elégedetten élni. Az ünnepi adásban a hölgyek verselnek és dalolnak is – karácsonyi csomaggal készülünk nektek.

Hangolódj!

Mit szeretnétek, hogy jelentsen az ünnep számotokra? Odaadó szíveteket már

magatokért is odaadnátok? Kit engedünk magunkhoz oly közel, hogy szellemi, lelki útkereséséhez vagy útjához csatlakozunk? Kinek a gondolat magját merjük elültetni a szívünkbe, hogy ott gondozzuk? – középkorú nők (vagy ehhez az életszakaszhoz közeledők) gyakran tesznek fel ilyen s ehhez hasonló kérdéseket, amelyek ezt a kerekasztalt is összehívták.

”Megtanultam magam felé kegyelmes, megértő lenni.” “Úton vagyok oda, hogy kijelentsem: jó s jól vagyok így, ahogy vagyok.”

Isten a Nőt azért is teremtette, hogy az Ő fenségét, szépségét közvetítse. “Szépségedet a Király kívánja. Hisz Urad Ő, hódolj hát Neki.“ Zsoltár 45: 12. – Hogyan hat e szépségmániás világ Éváinkra és gyerekeikre?

”A király lányának minden dicsősége belülről fakad.” Zsoltár 45: 14. – a belülről fakadó dicsőséget Juhász Gyula: Betlehem c. versének előadásában tapasztaljuk meg Novodomszky Évitől; Michael W. Smith Agnus Dei című dalát, magyarul – Debreceni István fordítása – Andrási-Ulveczki Évi és Szabó Évi éneklik.

Ha kell konklúzió: Vállaljuk, szeretjük az egyediséget, azt látjuk, hogy az

önazonosságban erő van, csakúgy, mint a hálaadásban, és saját mederben maradt az

életünk. Alkotások vagyunk, nem tömegcikk az életünk. Karácsonyunk pedig a

nyugalmas vidámság.