Egy pokoli történettől a mennyei állampolgárságig

16 ÉVEN FELÜLIEKNEK

“Mit akar ez az öregember ezzel a csövessel?! Hogy képes visszafogadni, hiszen elárulta, és mindenét eltékozolta?! És ilyen piszkosan, sebesen?! Jaaa, ez én vagyok? A vénember meg az Isten?! De hát ő is férfi. És ő egy apa?!” Szijjártó Erzsébet élet történetét hallva, azt gondolhatnánk, hogy minden betű az Apostolok Cselekedetei című könyv egyik fejezete. ”Legyőzték a gonoszt a Bárány vérével és a bizonyságtételük beszéde álta.” Jelenések 12:11. Ezért beszélgetünk, és osztjuk meg veletek ezt az életút portrét is. Erzsike 16 évesen otthagyta a családját, mert szexuálisan abuzálták, megerőszakolták a család férfitagjai, család-barátok. Éveken át, többen.

Ma már képes erről beszélni nyilvánosság előtt is, de még mindig a gyógyulás, a megbocsátás útján lépked. Határozottan, mosolyogva, Jézussal. Lenyűgöző bizonyságokat oszt meg munkájáról, szolgálatáról: szociális gondozó és ápoló, holokauszt túlélők és haldoklók felé szolgál. Akinek közülük nyitott a szíve, azt imában a menny kapujához kíséri, bekíséri. Mesél nekünk a tompa csendről, ami ilyenkor elárasztja a szobát. Aki. Belép az Isten, hogy hazakísérje a mennyei hazába azt, aki Őt választja.

Hangolódj!

A gyermekkorban átélt erőszak cselekmények után, a történet egy pontján már tisztán látható, szinte tapintható, hogy az Atya nem mondott le a gyermekéről, harcolt érte. Ekkor hallunk a rejtélyes rendőrökről, akik nem egyenruhát viselnek, mégis igazoltatnak, aztán vigyáznak rá, eljuttatják Budapestre, pénzt adnak neki és Express újságot vesznek, hogy találjon munkát. Hajléktalan évek után 20 évesen tapasztalja meg először azt, milyen lehet gyereknek lenni.

”Minek örülnek ezek az amerikaiak?! Nekem? De hát nem is ismernek?! Ja, Istennek? Ki az az Isten? De hol van Szűz Mária?! És kicsoda Jézus? Ő is férfi, na, vele csak óvatosan! (…) Aztán Isten bemutatkozott nekem, meghódított. – Megtérés előtti napok, órák az amerikai evangelisták szerető közelségében.

”Haldoklóknál nincs idő és lehetőség vallásos ideológiákról beszélni, nincs helye a rituáléknak.” Meg kell őket nyugtatni, hogy nincsenek egyedül, hogy én most átkísérem őket. Akik nem hazamennek, azoknak torzult az arca, nem nyugodt, nem mosolyognak, forognak a szemeik, rettegnek, látják a sötét erőket, és van, hogy még így, még ekkor sem mernek Istentől bocsánatot kérni, nem akarják Jézust a szívükbe hívni.”