Fogadalmak helyett újrakezdés Istennel és önmagammal

Ha igazi önmagamat megtalálom, akkor Istent is, ha Istent megtalálom, akkor önmagam is. Istenismereten keresztül jutunk el csak lényünk legmélyére, ismerjük fel Istenképűségünket és valódi esszenciánkat, elhívásunkat (életfeladatunkat).

Boldog újrakezdéseket kívánunk a Hitem Szerint hallgatóinak podcastunk új epizódján keresztül! Péter Petra vendége, Láng Györgyi tanácsadó szakpszichológus, keresztény coach, lelkigondozó.

Hangolódj!
Azért tesznek az emberek fogadalmat, mert felismerik, hogy letértek egy-egy általuk/Isten/mások által kijelölt jó útról. Nem voltak hűek (magukhoz, Istenhez, embertársaikhoz). Szellemünkben ott van az a csoda, az a gyöngyszem, amivel születéskor érkezünk a földi létbe, s belénk kódolva egy üzenet is: újrakezdéseknél ezt kell (újra) felfedezni. “Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.” Máté 11:29.
Hogyan tudjuk észrevenni, ha valaki, valami letérít “az útról”? Hogyan találjuk meg a célokat, amelyeket Isten születésünk előtt a szellemünkbe írt? Miért nem szerencsés fogadkozni, Isten felé fogadalmakat tenni? Mi a közösségek szerepe az újrakezdésekben? ”Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.” Efézus 2: 10.
Meghökkentő válasz érkezik Györgyitől Petra kérdésére: Sok a visszatérő, az újrakezdő a keresztény gyülekezetekben? – Nem eléggé. És vajon hogyan fogadják a keresztény közösségek az újrakezdőket? Ha hitünk célja lelkünk (nem szellemünk) üdvössége (1. Péter 1: 9.), mi ebben a saját feladatunk, “kertünk” gondozásában? A Tékozló fiú példáján keresztül (Lukács 15) még mélyebben kifejtik a hölgyek az újrakezdések lehetőségét, de beszélgetnek gyászfeldolgozásról, és az emlékezés lelki, szellemi súlyáról is.