Új podcast a River Rádió kínálatában!
kultÚRasztal – a podcast, ahol a kultúra van terítéken

Egyházkritikát vagy épphogy elismerését és tiszteletét fejezi ki Luis Bunuel A Tejút című filmjében? Magunkra ismerhetünk-e egy 1969-es film alapján? Vannak-e még üzenetei a számunkra? Ha igen, mik azok?


A kultÚRasztal mai epizódjában Majoros Szidi beszélgetőtársai Madarász Isti filmrendező és Dr. Nagypál Szabolcs jogász, római katolikus teológus, a Tekercs és Tekintet című filmes műsor és portál egyik vezetője.
Hangolódj!

Szabolcs sajátos módon kötődik ehhez a filmhez: a Piarista Gimnáziumba járt, ahol a nemrég elhunyt Dr. Jelenits István irodalom fakultáción adta fel neki ezt a filmet. Ennél teológiaibb filmet nem ismer: itt szóról szóra katolikus dogmatikai megfogalmazások versengenek egymással egy szürrealista közegben.

Isti szerint Bunuel filmeket szakkönyvekkel a kézben érdemes nézni, mert elképesztően sokrétegűek és mélyek. A Bunuel és Bergman filmekben ő maga is el akar mélyedni: ezek nagyon erős vallási tematikákat nagyon mély művészi igénnyel ragadnak meg.

A Tejút egy pikareszk teológiai-apologetikai road movie. Alapvetően két Fontainebleau-ból Santiago de Compostelába tartó csavargó zarándokútját látjuk, de vannak benne Jézus élete és középkori egyházi életet megjelenítő szekvenciák is. Epizodikus: egyes szekvenciákat akár fel is cserélhetnénk vagy ki is hagyhatnánk. És nincs benne jellemfejlődés.

A Tejút (1969) egy igazságkeresésről szóló trilógia része, ahol a rendező végig a megszakított folytonosság filmes eszközét használja: A burzsoázia diszkrét bájában (1972), A szabadság fantomjában (1974), sőt még A vágy titokzatos tárgyában (1977) is.

6 nagy teológiai téma bomlik ki a filmben: 1) oltári szentség 2) a Gonosz eredete 3) Krisztus kettős természete 4) kegyelem és szabad akarat 5) Szentháromság 6) Szűz Mária

A film által felvetett néhány kérdés: Mi az, hogy eretnekség? Hogyan álljunk a nézetkülönbségeinkhez? Kell-e, érdemes-e meghalni és ölni miattuk? Létezik-e az egyet-nem-értés művészete? Milyen az igazi Jézus? Van-e Jézusnak humora? Mi hogyan viszonyulunk a szegényekhez? Van-e bennünk képmutatás? Mi kell a tisztánlátásunkhoz? Befejezi-e a csodát Krisztus mirajtunk?

A Vatikánnak van egy 45-ös, hívők számára ajánlott filmes listája, és abban szerepel Bunuel Nazarín (1959) című filmje. Na de hogy kapcsolódik ehhez az Andalúziai kutya (1929) Salvador Dalíval?

Mennyire önéletrajzi ihletettségű film ez? Bunuel híres aforizmája: “Hála Istennek, ateista vagyok.” Vajon tényleg ez tükröződik ebben a filmben is?

A film alap mondanivalója Jézus egyik erős kijelentése: “Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre. Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem hogy kardot” (Máté 10:34).