Dicsérd, emeld, bátorítsd!
Takács Judit május 29, 2024
Össztársadalmi változáshoz is vezethető gyakorlati tanácsok tanár kollégáknak, diákoknak és szüleiknek – ez várható a Kapocs új epizódjában. Majoros Szidi vendége a 29-ik tanévét “tapossa” már. Ahogy a beszélgetésben is elhangzik, nem munka ez a számára, hanem hivatás. Elhívás. Egy vérbeli pedagógus szerinte így van ezzel.
Takács Judit tanítónő, aki jelenleg a második osztályosok osztályfőnöke a Benkő István Református Általános Iskolában és Gimnáziumban. Pedagógusnapi adásunkban Szidiből is előbújik a pedagógus. Igaz, ő a korosabb korosztály edukálásában, nevelésében gyakorlott.
Hangolódj!
”El sem tudtam képzelni, hogy ne beszéljek a hitemről nyíltan a mindennapjaimban. Ezért is fontos, hogy egyházi iskolában dolgozom a kezdetektől. Az egész napunkat áthatja az Istenbe vetett hitünk. Áhitattal indítjuk a napjainkat.” A diák kezdetben a dicséretért teljesít, később a sikerért, az önálló megoldás öröméért. Fontos, hogy megtanuljon felelősséget vállalni a saját életéért, a saját döntéseiért, a szavaiért, a cselekedeteiért, és ne a szüleitől és a tanáraitól várja el, hogy mindent megoldjanak helyette. Miben és hogyan segít az, ha egy tanár keresztény? Jucus sokkal kevésbé büntetés-alapon működik, amióta maga is megtapasztalta a kegyelmet és a bűnbocsánatot. Szerinte merni kell a másik felé kimutatni a hibáinkat és a gyengeségeinket is. Tudnunk kell bocsánatot kérni. Ezzel mintát is adunk a diákoknak. És lehet imát is kérni tőlük. Amikor pedig észrevesszük, hogy a diák valami jót vagy jól csinált, azt meg kell erősíteni benne. Gary Chapman 5 szeretetnyelvét már a kicsiknél is alkalmazza, és így személyre szabottan tud velük bánni. De vajon hogyan kell a hűségre nevelni? Jucus szerint az a pedagógus dolga, hogy fölkeltse a diákok érdeklődését, és irányt mutasson nekik. Hogy megtanítsa őket jól tanulni: kiemelni a lényeget, és arra támaszkodva látni át a nagy összefüggéseket. Meggyőződése, hogy a temérdek lexikális tudás és információ-áradat helyett inkább az élmény-alapú munka irányába kellene elmenni a pedagógiában. Messzire ható, össztársadalmi probléma, hogy a legtöbb pedagógus ma Magyarországon nem dicsér. Dicséretet, bátorítást kell kapnia az embernek mihamarabb. Minél kisebb korunktól kezdve és rendszeresen. Na de miért? Milyen következményei vannak, ha nem ez történik velünk? És milyenek, ha igen? ”A Bibliában hány olyan történetet látsz, amikor Jézus valakit elmarasztalt volna – azért amilyen, ahogy kinéz, ahogy viselkedik vagy amit csinál? Ő csak fölemelt. Csak bátorított. Csak helyreállított.” Mi lesz, ha követjük a példáját? Mi lesz akkor a tantermeinkben? A családjainkban? A társadalomban?
