Barátság, bántalmazás, bűnbánat, bocsánat
Fesztbaum Béla, Zoltán Áron június 26, 2024
Érték-adást hoztunk nektek, Majoros Szidi színházi élményei apropóján.
A legtöbb nyelvre lefordított magyar regény színpadi adaptációjáról
beszélgetett Szidi a Kapocs új epizódjában. Vendégei a Vígszínházban 8 éve teltházzal játszott előadás két színművésze, Fesztbaum Béla, aki Rácz Tanár Urat, és Zoltán Áron, aki Barabást alakítja a darabban.
Hangolódj!
Egyetemes közönségnek szól a Pál utcai fiúk. Molnár Ferenc nemcsak a korát, hanem az emberi egyetemességet is értette, annak sok-sok társadalmi kihívásával: a mintaképzés, a köz-érdek, a gyerekek szemüvegén keresztül beszélő író a felnőtt társadalomról, mind megjelenik a regényben és a színpadon is. A Grund kicsit mindannyiunk szívében, lelkében ott él. Kicsit mindenkinek van egy saját Grundja, területe, terepe, amit véd; és sok mindent hajlandó megtenni azért, hogy az megmaradjon vagy tovább éljen. A sikerhez sok minden kellett: Dés László zenei zsenialitása és Marton László szereposztása mellett a Nyitányban elhangzó ikonikus sorban “A szél rúg egy kavicsot a lábam elé, a szél nyávog a kuka tetején” Geszti Péter, a musical egyik írója, fedezte föl a bakit. Na de mi az?! A felnőtteknek óriási felelőssége van abban, hogy a gyerek hogyan éli és viszi tovább a közösségben, az iskolában azt a mintát vagy viselkedési modellt, amit otthon lát. Hogyan küzd meg a helyzetekkel. Ehhez a legfontosabb, hogy a két szülő szeresse és tisztelje egymást. Azzal, hogy a gyerekek szemüvegén keresztül beszél a felnőtt társadalomról, Molnár számunkra is komoly tükröt tart, hogy hol tart bennünk az erőszakosság. Tudatosítani kell, hogy a falig eltolt indulatok leszivárognak a gyerekek lelkébe és mindennapjaiba is. Nemecsek a Vörösingeseknek is meg tud bocsátani, de az, hogy a gittegyletben a saját barátai kisbetűvel írták le a nevét, nem megy ki a fejéből. A sérelem mindig azoktól fáj a legjobban, akik a legközelebb állnak hozzánk. A Pál utcai fiúk nagyon erős példákat látnak a felnőttek világából. Az Országgyűlés Alsóházában és Felsőházában is be tudtak járni az ülésekre. A gittegylet ezért olyan, amilyen. Geréb Dezsőnek a regényben megbocsátanak a társai és visszafogadják, az előadásban viszont nem. Mi vajon mit tennénk? A Pál utcai fiúk késve érkeznek Nemecsekhez. Már nem tudnak bocsánatot kérni. És Molnár nem oldozza föl őket. Miért nem? Mert azt feltételezi, hogy a közönség legnagyobb része a gittegyletben van. Nekem mit kellene másképp csinálnom, hogy az én közösségemben ne szülessen ilyen áldozat?
