Az öröm nélküli hála üres udvariasság. “Örömteli hálával, énekkel, tánccal menjetek Isten, az Úr elé.” Közben sem félni, sem pl. morogni nem tudunk, mert felszabadul a szívünk. Hálánk Istent magasztalja. Ez egy hálá-adás lett. 
Péter Petra és vendége, Láng Györgyi tanácsadó szakpszichológus, keresztény coach és lelkigondozó a Hitem Szerint új epizódjában folytatják a szív-sorozatot a bibliai “belső szív” működéséről. Ezúttal a hálára fókuszáltak, ami a görögben sokszor megegyezik a kegyelemmel. “Kegyelemmel/hálával erősíttessék meg a szív.” Zsidók 13:9.
Hangolódj!

Hálaáldozat: Ne üres kézzel menjünk az oltárhoz.// Üres kézzel nem illik vendégségbe menni.

A hála: érzelem, attitűd, morális érték, szokás, személyiségvonás, megküzdési mód, amit fejlesztenünk érdemes. Egy képesség, amit készség szinten tudunk gyakorolni.

Mire jó, miben segít a hála? Pl. Mérgező, nehéz érzések elengedésében. Javul az alvásminőség, különösen, amikor hálaadással zárjuk egy napunkat. Stresszel való megküzdésben is segít, hangulatjavító, boldogsághormonok szabadulnak fel, amikor örömmel adunk hálát.

A hálát gyakorolni kell, a gyerekeket is meg tudjuk tanítani a hálaadó életforma kifejlesztésére.

21 napos szokás: tudatossággal új életmódot tudunk kialakítani, és általában ennyi idő kell, hogy új idegpályák alakuljanak ki az agyban.

A hölgyek beszélgettek az aggódás elengedéséről, az intuíciók, a rácsodálkozásaink erejéről is. Utóbbival “nem tud mit kezdeni az agy”, de a szív!


A hála összeköt Istennel, emberrel, világosságot ad szürke hétköznapokon, megváltoztatja nem csak lelkünk állapotát, de a szellemi légkört is.

Tudatos életformánk, gondolkodásunk Isten szerinti megváltoztatása segít abban is, hogy bölcsen döntsünk arról, milyen igába hajtjuk a fejünket. Ézsaiás: 58:6.

Fókusz: imáimat hálával kezdjem mindazért (a jóért), ami már az enyém, aminek örülhetek. És azért is, amit még nem látok, de Isten nekem ígérte.

1. Thesszalonika 5:18 “….mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra.”

”Ó, hagyd már, nem kell megköszönni. Ó, dehogynem.”
