Szégyenkultúra a magyar nemzetben

A traumákon átesett nép közösségi minták egymást tanítjuk: szavak, viselkedés “Ha rossz vagy, nem szeretlek.” Ha elesél, még meg is verlek.” Hát nem szégyelled magad?!” Áldozati kultúra alakult ki.

Évszázadokon át más népek uralma alatt, folyamatos megszégyenítés a hatalmi eszköz hit-rablás magamban, hit-rablás az Istenhez fűződő bizalmi kapcsolatban.

Angolszász kultúrában évszázadokon át, a Biblia által átitatva: elválasztani a bűnt az embertől. Bűntudat alapú társadalmak: Mi nem volt jó abban, amit cselekedtél? Mi a kitörési pont? Hogyan tudsz fejlődni? vs Magyarország: szégyenkultúra: az ember maga a probléma, a rossz érzés az életünkhöz, személyiségünkhöz tapad, nem késztet arra, hogy megváltozzunk. Megkeményedés.

A megszégyenítés kultúrájában az ember úgy érzi, hogy ha belevág valami nagy, jelentőségteljes dologba, abban benne van a bukás lehetősége. A kudarc itt ezt jelenti: h.ly. vagy, ha van eszed, bele se kezdesz.

A megszégyenített ember nehezen kér bocsánatot.

Ha elrontok valamit, akkor válik kudarccá, ha látják kreatív magyar kiskapuzás.

Angolszász “klubélet”: Mik az erősségeid? Magyar: ki a főnök, ki-kihez tartozik?

Isten egyik legfontosabb műve: az embert megtartani, megszabadítani, leválasztani róla a bűnt. Isten kommunikációjából hiányzik a megszégyenítés. Ld. Ezékiel 18. és Róma 8.

Dávid kérdése vizsgálódásai közepette: Ha felismerik mindezt a magyarok, akkor miért nem tudnak még akár 15 év mulva sem szabadulni/gyógyuln? Válaszai: 1, nem beszélünk róla 2, identitásunk nincs a helyén 3, nagyvonalúság hiánya

Az interjú utolsó percei egy újabb hatalmas kaput nyitottak meg a beszélgetőtársak előtt: “….aki arcul üt téged jobb felől, tartsd oda annak arcod másik felét is!” Máté 5:39 Dávid értelmezése alapján: attitűd a békesség, ez a mandátumunk, de ismerned kell az erődet. A háborúságot el bírod viselni még akár egy újabb bántást is a későbbi békéért, vagy hátra kell lépned?