Vendége Fóris Rita feleség, háromgyermekes édesanya (Janka 20, Petra 18, Szonja 16 éves), ének- és zongoratanár. Családjával a Budapesti Autonóm Gyülekezetbe járnak, ahol Rita az egyik dicsőítésvezető.
Kedvenc mondatunk az interjúból: “Nincs profán és szakrális anyaság.”
Hangolódj!
Isten igazsága megelevenedik a zene által, az ember így lett teremtve.
Keresztény zenészként, énekesként Isten a múzsa.
A zene, a dal már “az anyatej előtt” megérintette a lányok szívét. Talán úgy, mint az ihletett dalok a mennyből: megérkeznek Rita szívéhez, szívébe.
Janka, Petra és Szonja számára természetes, hogy anyukájuk és édesapjuk (Fóris Attila) házasságában hárman vannak jelen: Isten és a szülők, hármas kötéllel fonódnak össze.
”Az ember hiány-lény, mindig az hiányzik neki, ami nincs. Korábban: “Mikor nőnek már fel?” Most: “Sajnos már felnőttek.”
És mi az a plusz, amit Isten adhat egy hívő keresztény édesanyának? Biztonság, remény, vigasztalás. A jelenlét.
”Keresztény anyaként, Istent bevonva a mindennapokba sem lehet “tökéletes keresztény” életet élni, de az őszinteség mezsgyéjén kell haladni, és amikor csak szükséges, bocsánatot kell kérni, jó példával élni” – hangsúlyozza Rita.
”Nem lasszóval, nem pórázzal kell a gyerekeket az Isten útjára terelni – a gyerekeken keresztüli visszaigazolások az igazi balzsam egyz anya lelkének.”
Két emberből új életek: oda-vissza, a szülők és a gyerekek szemszögéből is, ez egy örök misztérium.
Kétségbeesett éjszaka a pár napos, síró Jankával: “Ez az élet nem rajtunk fog múlni. Isten kezébe tettük le őt, mert felismertük, mi nem tudjuk a babánkat sem megőrizni, sem megóvni. Akkor sem, ha féltjük, óvjuk, szeretjük. Isten igen. Istenben bízom.”