Vendége Fóris Rita feleség, háromgyermekes édesanya (Janka 20, Petra 18, Szonja 16 éves), ének- és zongoratanár. Családjával a Budapesti Autonóm Gyülekezetbe járnak, ahol Rita az egyik dicsőítésvezető.
Kedvenc mondatunk az interjúból: “Nincs profán és szakrális anyaság.” 
Hangolódj!

Isten igazsága megelevenedik a zene által, az ember így lett teremtve.

Keresztény zenészként, énekesként Isten a múzsa.

A zene, a dal már “az anyatej előtt” megérintette a lányok szívét. Talán úgy, mint az ihletett dalok a mennyből: megérkeznek Rita szívéhez, szívébe.

Janka, Petra és Szonja számára természetes, hogy anyukájuk és édesapjuk (Fóris Attila) házasságában hárman vannak jelen: Isten és a szülők, hármas kötéllel fonódnak össze.

”Az ember hiány-lény, mindig az hiányzik neki, ami nincs. Korábban: “Mikor nőnek már fel?” Most: “Sajnos már felnőttek.”

És mi az a plusz, amit Isten adhat egy hívő keresztény édesanyának? Biztonság, remény, vigasztalás. A jelenlét.

”Keresztény anyaként, Istent bevonva a mindennapokba sem lehet “tökéletes keresztény” életet élni, de az őszinteség mezsgyéjén kell haladni, és amikor csak szükséges, bocsánatot kell kérni, jó példával élni” – hangsúlyozza Rita.

”Nem lasszóval, nem pórázzal kell a gyerekeket az Isten útjára terelni – a gyerekeken keresztüli visszaigazolások az igazi balzsam egyz anya lelkének.”

Két emberből új életek: oda-vissza, a szülők és a gyerekek szemszögéből is, ez egy örök misztérium.

Kétségbeesett éjszaka a pár napos, síró Jankával: “Ez az élet nem rajtunk fog múlni. Isten kezébe tettük le őt, mert felismertük, mi nem tudjuk a babánkat sem megőrizni, sem megóvni. Akkor sem, ha féltjük, óvjuk, szeretjük. Isten igen. Istenben bízom.”